Három gésa egy régi porcelánon

Tóth Eszternek Egy gésa teát kínál mindhalálig, lábát rejtve a másik ül s figyel. A harmadik csak áll és nem teázik: itt megegyezés történt, ő a jel. A narancsszínű pagoda falának nekilódul majd a cselekedet. A csésze törhet, aki ül, felállhat – de ő, ki jel volt, semmit sem tehet. Körötte vízpart, lampion, faágak (fulladás-, égés-, akasztásveszély); a tárgyakból az alkalom kiárad, a többieket elszívja az éj, csak ő van itt. Mert őrzi az ecset. Mert egyszer fontos volt valakinek.