Társalgás telefonon
Mert te nem tudod, milyen neural- |
gikus pontot ér a hangod éle, |
úgy öklöm köré feszült a huzal |
mint ha egy torkot fonnék körbe végre: |
|
„Örülj, hogy nincsen gyereked. Nyugal- |
mas élet. Regényt olvasol. Kéne, |
hogy pelenkázz? Aztán fenékbe rúgnak? |
Így csak virágot nem kapsz elsejére.” |
|
Ahogy másokról ítélsz, annyit érsz. |
Hát élj öregek közt. Semmit ne láss |
magad körül, csak gyászt és pusztulást |
|
és éjszakáként nyomjon egy lidérc: |
szabadság! az majd árokpartra vet. |
És nem lesz senkid, aki eltemet. |
|
|
|