Tanítványomnak
Magad vagy, mondod. S ha nem, akkor is. |
A különtartás fél-állapotát |
jól ismerik a másik parton is, |
amazok is, akiknek megbocsát |
|
a lélek, hiszen mit tehetne mást, |
őket védik a hivatalok is, |
ők kapnak címet, pénzt, rangot, lakást, |
ők szolgáltatják az árnyékot is, |
|
mely légyottodra végül rávetül. |
Hogy szeretetlen arra menekül |
akit szeretsz? s nem hozzád, nem a vonzás |
|
irányába? Ez csak felszíni gond. |
Mert a szerelmen túlnő a szorongás. |
És szeretni kell azt, aki szorong. |
|
|
|