Tereptanulmány

Két verset elmond Bukjel Fáncsika, keni a szókat, mint a margarint. Ezerötszáz a bruttó gázsija; az írónőé háromszáz forint. Recenziót ír Doktor Ebonit, stílusán érzik: nagy súly nyomja vállát. Az írónőt is megemlíti itt egy lábjegyzetben, és várja a hálát. Barátságával bombáz Lóhere, meg lehet inni egy kávét vele, és úgy hallgatni, mint kit főbe lőttek. Inkább olvassunk két szonettet át – a „tartsd a markod” kézmozdulatát hagyjuk csak meg a markotányosnőknek.