Märchen

Lizzie, a vasajkú banya aznap nem evett früstököt. Johannes árva csillaga billegett a kémény mögött. „Tág a világ, míg villogok! Szaladj, ha bírsz, te kóbor eb! Nem nyomnak marhabillogot ma arra sem, ki boldogabb!” Felföld. Mocsár. Tőzeg-tanya. Lizzie nem evett két hete! Rejti-e tölgyes? áfonya? ezen múlik az élete, Johann rohan, dől, felbukik, rodeó, tűzhad sistereg, setétre készül a kuvik – nincs hajnal. Lizzie-k sincsenek. Se gyertyafüst, se gyertyacsonk: eloltják egymást mindenek. Testetlen láng csak. Légy se dong, ki helyt ad, cáfol, hírt szerez.