Vénusznap
Alázd meg hívságod, mondom alázd meg |
|
| Barátom, eljön a péntek – |
| Te kirakod a kártyalapot, |
| a család zafírt néz, zefírt, malachitot; |
| tévészünet, piackedd, aukciószerda, kávécsütörtök; |
| – taxiért csattognak a járdán – |
| Chicagóba, kérded, mindenki |
| S ha egyszer önszerelem nélkül |
| nem kell hozzá buddhista szekta, |
| hogy a magad szerelmét megtagadd, |
| zsinórra járó mélyvilág szerelmét. |
| Nincs az a köldökzsinór, ami elszakad. |
| anyád tilalmát veri a verejték. |
| Míg az Akropolisz lépcsőjén egy pécsi |
| ügyvéd kendőre alkuszik, vöröslő |
| „Többé sohasem.” Illetve: |
| „Ezekkel soha, sehova.” Aztán |
| itt vagy, tízmillomodmagaddal |
| előírás szerint, árvízzel, évvégi |
| faggyal, rémhír, horoszkóp |
| szégyenével, identitás-gondjaid |
| gyötrelmesen végigtapintott |
| sebhely-járatát kényelmes |
| hülyék, az ostobák – vagy tán csak |
| ostobák, de nem hülyék. Mondd, |
| látod-e: megint divat a vitrin. |
| Kirakni a kristályt. Ki a whiskyt. |
| Bronzérem a III./c osztály |
| ugróversenyéről. Rakni a szókat. |
| „Valahol.” „Probléma szál se.” „Ko- |
| ordinátarendszer.” Átrakni a verset. |
| „Kedves Költő néni, József Attila |
| születésnapjára felajánlottam, hogy |
| Nekem nem kell a horizontális |
| élet, nem kell a sokak lapálya, |
| s ha kilencedszer adatik lezuhannom |
| mások négykézláb másznak – |
| engem a köldökzsinórok kimentenek. |
| „Reden Sie die Muttersprache?” – |
| kérdezte északon egy taxisofőr. |
| Szerelmes anyanyelvem! a kicsiny |
| ránksötétlett a zsigerek hatalma. |
| Az éjszaka. Az évezredes többlet. A |
| csodatétel. A más pusztákon lovaglók |
| szidalmas szólítása. A fiatalabb |
| költészettel kimondhatatlan. Az álom, |
| melyből akkor sincs ébredés, ha |
| valakire kívülről figyel az álma, |
| s egyszerre ébrenlétként tündököl |
| egy sosem fizethető taxiszámla – |
| lehetne másképp. Hámsejt-börtönömben |
| kirakom én is a kártyalapot. |
| benn, a cellában ölt alakot – |
| Mi jön – mi jön ki – bármi: |
| hívságod, mint bányát az omlás, |
|
|