Félidőben

Szelíd, jó szellem, édes áldozat, őrült vagyok, ne ítélj meg nagyon. Nem követem az áramlásokat, vadjaikat meg kiszabadítom. Mikor a folyók visszafelé folynak, a kupákban nem bor van, csak ecet. A ragályt hiszem mindenütt-valónak, gazdája mákony, élvezője cet. De az idő! Csak velük teljes-e? S ha majd megszólal a kosszarv-tülök, a Megbocsátó belenyugszik-e – s én meg tudok-e lenni nélkülük?!