Hídi gázel^*

Tűzgömb a világ   utadon van a forrás áramot adsz feltámad a szél   ma a húszkarú erdőn fát hasogatsz hidló a farönk   hogy a tengerek öblén átcsalogass és léptet a ló   Anatólia síkján drága lovas zöld mágnes a víz   lecibálhat a tenger általuszom földrész-közi éj   sokasodhat az éjfél átaluszom a vállamon át   idelátsz a beszűkült Boszporuszon a végeken át   Anatólia síkján drága lovas vulkánikus ég   telitődik a forgás négybeszakít kémcső-kelevény   mielőtt ideérnél félretaszít mitoszba kövült   viperák szakadatlan mérge van itt kénkő-hagyomány   Anatólia síkján drága lovas évezredes út   aki még nekivágott ráfizetett próféta-e mind   aki arra tanít tedd rá hitedet és mérnők-e mondd   aki vasbeton úton jár vizeket túlsó az a part   Anatólia síkján drága lovas árnyék lila árny   lobogásod jön csak a csúcsokon át elvont közeled   olajos-puha bőröd víz-szagú szád habzó szavaid   viszik Ázsia véres zsibpiacát a semmi felé   Anatólia síkján drága lovas te sziklaszerű   akinél csak az élet képtelenebb te szikraszemű   beragyogtad a késő éjjeleket tükrös-vizü kút   tebelőled nőnek a végtelenek maradj maradok   Anatólia síkján drága lovas 1970