Apokrif dalok

I Két órája fekszem és jajgatok hol van vállad a kettős rózsatő hol vannak feledtető ágaid szájad kristálybarlangja fénytörő szemed széljárta hajad a tengerek szagával a tengerek színével mozdulatok az időre-fagyott közeledés csillagot hozó mozdulatlanságod vállad a kettős ág az iker-orsó csillag-szikrázó ujjaid lélegzésed barlangja lélegzésed barlangja két órája fekszem szivárványtörő mellkasod emléke alatt a tengerek szagával a tengerek színével karod iker-ágából elszabadultan a szabadság elemi szorítása nélkül vitorla nélkül vitorla nélkül jajgatok az órák súlyát hordozva csontjaid helyett rózsát virágzó barlang édes ágak hullámtörő kövek csillag-csatorna múltán a tenger jeltelen apályos másaként hangtalanul mert nem hallod a hangom jeltelenül mert nem látod magad   II Kék antracitból volt a ház a parton bálványkő a jel az ablak szárnya nem ereszt itt vagy közel sirály sugárzik a vizen béka szájában tulipán vigyáz a mélyben a szigony néz a király mögöttem tárgyak szögletek átkötő hálók üledék lúdbőrző levest képzeleg a vasfazék pókláb a háló mértanát sugár növését a vizek emelkedését a béna szárny őriztelek   III Szunnyadj el víz partján mélyen lassan víz-érő ég alján fényes gyolcson álmodban ringasson vályog teknő ajkadra ráhulljon három cseppkő egyiktől elszédülsz másik ellep aztán az én szám is látszik benned   IV Kevés az én erőm uram hogy megtartsam magamban ezt a házat tovább fargjam ezt a házat kivessem mindazt aki itten hajléktalan elnézzem aki erre jön s reménytelen ne tégy velem uram ilyen gyalázatot ilyen feladáshoz én kevés vagyok kevesebb a kőnél amit kivájt a víz kevesebb a víznél amit felszítt a kő énbelőlem már semmit nem hívsz elő erődnek erejével se elevent se holtat s emléket se magzatot kevés vagyok uram az odaadáshoz a vetéléshez a bomláshoz az apránként-áruláshoz mert amit kiszakítnál rég velőmbe rakódott a mézes orvosság belém-vakolódott már minden sejtfalam gyehenna-katlan énvelem együtt elolthatatlan nem érhet haragod egymagamban itt vagyok uram élve holtan zúzhatsz a mélybe nem leszek osztott épületemben te vagy az oszlop 1968