A hinta

Lírai játék

Balassa Sándornak

Szereplők:

A HÖLGY

A BOLTOS

ÉKSZERÉSZ

ANTIKVÁRIUS

KOPASZODÓ ÚR

FIATAL LÁNY

CILINDERES ÚR

VADÁSZKALAPOS ÚR

SKÓT ÚR, KUTYÁVAL

HULIGÁNOK

BOLTOSOK, JÁRÓKELŐK

SZÍN Nagyvárosi utca. Késő délután. Baloldalt hajlott gázlámpa, jobbra üzletsor: antikvárium, ékszerkereskedés, régiségbolt. A kereskedők ki-kilépnek boltajtókba, hajlongva köszöntik a sétálókat. A járókelők legtöbbje az ékszerboltba megy be. Öltözékük változatos: a férfiak cilindert, vadászkalapot hordanak, a nők miniszoknyát, hosszú utazóruhát, prémeket. A gázlámpa körül huligánok táncolnak, hol charlestont, hol twistet: lassan sétál el közöttük egy skót-szoknyás úr, kutyával. A háttérben Coca Cola-reklámok szikráznak fel, majd hirtelen: „Szívjon Symphonia cigarettát”.

Nem tudom, olvastam-e, hallottam-e, vagy egyszerűen álmodtam mindezt. Ezért a történet bármikor, bárhol játszódhat. Csak a két főszereplő a fontos: csak az ő mondataik. A többi kulissza, mint ez a késő délután. Elénekelhető, eltáncolható, s ha tetszik, el is hagyható.

Az eddig néptelen régiségbolt előtt megáll egy hölgy. Ruhája rövid, szürke, jellegtelen; haja kontyba tűzve. Arcát lassan a kezébe temeti; ezalatt a pantomimmozgású figurák megszólalnak.

ÉKSZERÉSZ

Csak tessék, tessék, hölgyeim!

KOPASZODÓ ÚR

Vajon voltak-e ékkövek Szókratész méregpoharán?

FIATAL LÁNY

Én megértem Önt, doktor úr. Bemennek az ékszerboltba.

ANTIKVÁRIUS

A régiségkereskedőhöz. Ádám óta nem nőtt más, csak a szarvunk.

HULIGÁNOK

Aki lenn marad a sárba, törjön ki a lábaszára, tviszt! Lenyomják egymást.

CILINDERES ÚR

És hogy van Ön?

VADÁSZKALAPOS ÚR

Ma reggel kitört a fogam.

CILINDERES ÚR

Ja úgy, már azt hittem, kitört a háború. És egyébként?

VADÁSZKALAPOS ÚR

Bal felső hetes volt. Már megint nem nyertem a lottón.

HULIGÁNOK

Néznek egy nő után. Et ne nos inducas in tentationem…

SKÓT ÚR

A kutyájához. Figyelj csak, Daphne…hazai dal.

Hirtelen csönd. A HÖLGY a régiségbolt előtt összerázkódik, felnéz, belép a boltba.

Régiségbolt belseje. A falon fegyvergyűjtemény, a pulton vázák, kancsók. A sarokban kottaállványok nyitott kottákkal, egy sosem volt zenekarnak; a székeken régi hangszerek.

BOLTOS

Csókolom a kezét, szépséges vevő. Nem fogja elhinni, Önre vártam. Ez a bolt csupa hegedű, csupa régi ékszer, holt fegyvergyűjtemény, méltó keret az Ön modern szépségéhez. Csókolom a kezét. Mit parancsol. Násfát? Stradivárit? Talán ezt a csontkoponyát.

HÖLGY

Nem!

BOLTOS

Szépséges vevő, más fejjel, sajnos, nem szolgálhatok.

HÖLGY

Segítenie kell. Talán azt kérem. Azt a maszkot, ott a falon, a fegyverek közt. Kérem, segítenie kell.

BOLTOS

Az a legkevesebb, mindig az a legkevesebb. Erre gondol? Ez, kérem, valódi apácamaszk Itáliából. Fehér főkötő, tetszik látni, tiszta fehér; vastag lánc, tessék megemelni, milyen súlyos, aranyozott ezüstből, és rajta ez a fekete kereszt…szimbólumnak mondják, ugyebár, tetszik érteni.

HÖLGY

Felveszi az apácamaszkot, igazgatja, kis ideig csodálkozva áll, majd előrelép.

Bűnös vagyok, Mater Regina.

Ma reggel, ahogy cellámból kiláttam,

lélek se volt az utcán,

csak a lábnyomok mentek a tegnapi hóban,

egy kis láb,

meg egy nagy láb,

lehet, egy ember meg a kisfia,

féllábon ugráltak az úton

és úgy morzsoltak gesztenyét, köhögve –

egy kis láb

meg egy nagy láb –

talán egy béna férfi volt,

a nyomot nem a mankója hagyta, hanem

a lába;

ott nézdegélt az ablakrácsnak dőlve

egy mozdulatlan verebet,

aztán a hintát;

elindult a park felé, ösvény se volt,

de fel akartam ébredni erősen,

hogy alamizsnát nyújtsak át neki,

kegyes cselekedetként, mea maxima culpa,

és álmodtam tovább, Mater Regina,

a hinta lengett,

soha ilyen hóesést, ennyi buckát,

mindjárt megbotlik, ülök meredten,

ha nem tudok most megmozdulni,

minek születtem,

nyomorúságos álom,

Mater Regina,

én levágom a jobbkezem,

elmondok harminc üdvözlégyet –

elalvás előtt is látom…

Az utolsó szavakat térdre ereszkedve mondja. Lassan leveti a maszkot.

BOLTOS

Teljesen más hangon. Milyen kiválóan áll Önnek ez az álarc! Esküszöm, ha nem tudnám, hogy ennyi-és-ennyit írunk, azt hinném, kegyed maga Bűnbánó Magdaléna!

HÖLGY

Ne!

BOLTOS

Csupán a külsejére mondtam! Kegyed oly szép és szende arcú… Hátmég, ha lebontaná a haját…

HÖLGY

Tessék. Lebontja. Lássa.

BOLTOS

Bámulatra méltó! Nos tehát, csomagoljam?

HÖLGY

A fejét rázza. Álmatagon körbejár a boltban. És az? És az ott?

BOLTOS

Az, kérem, kuriózum. Japán gésa, mint észre méltóztatott venni, hiszen az Ön megfigyelő képessége olyan éles. Ha tetszik járni maszkabálba…

HÖLGY

Bálba! bálba! bálba! Leveszi az álarcot a falról.

BOLTOS

Hófehér arc, apró száj, feketével erősen kihúzott szem – világít az egész. És a haján lecsüngő cseresznyevirág, tetszik érezni? A HÖLGY közben felteszi a maszkot. Cseresznyeillat. Szakuraág.

HÖLGY

Leül a pódiumra, a láthatatlan zenekar elé.

Hogy lejuthassak a völgybe utánad,

küldök neked, szívem, küldök szakuraágat.

Lemorzsolom a sziklát, akár a lepkeszárnyat,

félreborítom a bambuszerdőt,

átugratom a szentély-kapufákat,

lefelé úszom a kő-vízesésben,

mindjárt elértem a lakkhidat, állj meg,

megyek utánad,

nedves hajamban viszem a szakuraágat,

kicsoda is vagy te, hogy előtűnsz

itt, ahol vadak se járnak,

sárga arcodat feltartod

teljesült holdvilágnak,

tetők szerencsebűvölő rézszarva közt kibukkansz,

szobrok üreges fejében megpendülsz, te vagy a lámpás,

gyöngyöző, mohazöld ének, félbemaradt, erős kiáltás,

hol az a völgy! a térség visszadob,

a hegyek körben fölédhajolnak,

szétszed a mesterséges tó, gyűrűkre, pöffedt

halakra szétránt,

napjaimat egy molekuládért, csak ne ezt a vég nélküli

sétát

ezerszer megjelölt utakon, hegy-völgy hintáján lógva,

ahogy lennem adódik egy évtized óta,

te kellesz nekem mostmár, gyűszűnyire zsugorodott

méreg, halott madárdal –

futok, hajamban zörgő szakuraággal.

Teljesen összegörnyed. Nem mozdul.

BOLTOS

Részvéttel. Adnék talán egy művészeti maszkot.

HÖLGY

Nem mozdul.

BOLTOS

Az a legjobban illik Önre. Csönd. Bízzék az ízlésemben, asszonyom. Sok vevőm volt, tudom, hogy számít az egyéniség. Ön nem apáca, és nem gésa. Semmi végletes egzotikum! Ön egy világvárosi tündér. Csak rá kell Önre nézni. Leemeli a HÖLGY arcáról a maszkot, elébe tart egy másikat. Íme, tessék! Merészen festett európai arc! Óriási fülönfüggő, mint a gyémánt! Estélyi hajdísz! Egy igazi színésznő, csupa csillogás! Egy metropol!

HÖLGY

Amint magán érzi a maszkot, mintegy varázsütésre, fölpattan. Hát akkor tessék! Tisztelt rendező úr, kezdhetjük!

BOLTOS

De kérem…

HÖLGY

Semmi kérem! Föláll egy székre. Ez itt a „Hinta” című monstre produkció forgatása! Abszolút cinemaszkóp. Rendben a ruhám, Pixikém? Hátakkor induljunk a nyolcvanhatos képpel! Világítást! Reflektor. Ez az! Mi a szöveg?

BOLTOS

Ez meghibásodott.

HÖLGY

Fölemel egy hegedűt.Stradivári… Ez meghibásodott. Jó lesz így, Maxikám? Tessék? Egy sztárfotót? Póz. Ez a reklám megőrjít.

BOLTOS

Teljesen sötét.

HÖLGY

Fényt ide! fényeket! rivaldát! Előző játék. Ez meghibásodott… Szegény kis hegedű… Sírást mímel. Hol van a glicerin?

BOLTOS

Itt nincsen.

HÖLGY

Mi az, hogy nincs? Szegényház ez vagy filmgyár? Leugrik. Azonnal glicerint, vagy itt hagyom a filmet!

BOLTOS

Isten őrizz! Művésznő, Maga nélkül tönkremegy ez az egész produkció. Kezet csókol. Édes művésznő. Kezét csókolom.

HÖLGY

Nem kell a glicerin. sírok magamtól. A nem létező zenekarhoz fordul. A zenekar pedig játsszon, míg én ülök a hintán… Végig az egész hintajelenet alatt!

BOLTOS

Kínosan viccel. A hintajáték! Mi az, művésznő, megint kilengünk?

HÖLGY

Csöndesen. Kilendülünk. Hintázó mozdulatot tesz. A hintán. Vezényel a láthatatlan zenészeknek. És majd ha szédülök, hagyjátok abba… Vezényel. De majd csak akkor… Vezényel, a szeme behunyva. Hagyjátok abba… Gyorsabban vezényel. Hé! ti engem meg akartok ölni! Toporzékol. Fényt ide! fényeket! rivaldát! Futtában leveri a hangszereket, torkon ragadja a BOLTOS-t. Hát mit képzelsz te rólam? Ki vagyok én? Hogy csak így egyszerűen… Letépi a maszkot, földhöz vágja. Nézik egymást.

BOLTOS

Kis szünet után, fásultan. Nagy kárt tetszett nekem csinálni.

HÖLGY

Fáj a szemhéjam. Elfordul. Mennyi a kár?

BOLTOS

Kilencven. Kilencven pénz. Szétment a maszk… Simogatja. Kilencven pénz.

HÖLGY

Kiszámolja. Tessék. Kilencven. Megkapaszkodik az ajtófélfában. A reflektorok sorban ki alszanak, csak egy gyönge fény világít a háttérben, ahol eddig sötét volt. A HÖLGY kinyitja a boltajtót, néhány pillanatig hallgatja az utcáról beszüremlő lármát, aztán visszafordul és a fény irányába mutat. Nézze. Ott még látok egy maszkot.

BOLTOS

Azt?!

HÖLGY

Igen, igen. Végül is azt a maszkot kérem. A háttérfény lassan erősödik.

BOLTOS

Asszonyom…

HÖLGY

Egészen közel, sürgetően. Kérem azt a maszkot!

BOLTOS

Asszonyom, értse meg, lehetetlent kíván, nem vagyok varázsló!

HÖLGY

Nem kell varázslat! Semmi! Az a maszk kell! Hogy megtaláltam, végre! Adja ide azonnal, nem érti! Legyen szíves, kérem szépen…

BOLTOS

Ordít. De asszonyom! Nem…

HÖLGY

Azt a maszkot! A két kezembe!

BOLTOS

Asszonyom! … Az a tükör!

Teljes háttérfény. Egy pillantra felragyog az Arc. Aztán a szín egészen elsötétül. A HÖLGY szótlanul az utcára lép. A sarkon kigyullad a gázlámpa; a járókelők jóestét bólintanak.

SKÓT ÚR

A kutyájához. Nos, Daphne… Hallottad a dalt?

Mennek tovább. Nagy, esti korzó.

Vége