A nőgyógyász

Csak a piros-fekete-rózsaszínre, a kagyló- repedésre, a polip görcsös formáira emlékszem, kínlódó lila ereket látok, üreges rajzolatokat – soha egyetlen orr vonalát, szem villanását föl nem fedeztem, csak a bőr felett a késem nyomait (maga az, Z.Q., hogy van, édes lelkem, most ismerem meg a cisztájáról) – ebben a mélytengeri húsevő növényvilágban egy Arc bukkan elém csak – az anyámé.