Optimisták
valamint W., díjnyertes kanárimadár |
|
Tel: 125-543/76-os mellék |
|
|
A kutatóvegyész
| Egy rosszemlékű lőrinci laborból |
| mert otthon nem osztanak Nobel-díjat. |
| Itt három kapukulcsom van |
| visszaköszön a pincér és láthatom |
| a Royal Shakespeare Companyt, |
| s ha kedvem van, Brüsszelbe rándulok |
| Meghívtak teadélutánra kétszer is, |
| egy asszony sírt a mellemen, |
|
| Itt nem kúpot dugnak a végbelükbe, hanem |
| adminisztrálják a szuppozitóriumot. |
| Meghaltam egy esős délután, |
| nézd, nem az Apátságban vagyok eltemetve. |
|
|
Az építész
| Megbíztak egy toronyházépítéssel, |
| kérdeztem, mennyi a célprémium. |
| A keresztbetett lécek magasában |
| egy nagyszakállú ember rámtekintett |
| s azt mondta: „Kicsi a te hited, fiam.” |
| A liftaknában, ott találtak rám. |
| Valamikor katedrálist akartam |
| Most lélekvesztőn vittek el. |
|
Az újságíró
| Míg éltem, humanista voltam. |
| Cikket írtam, hogy „A cigány is ember!”, |
| „Új életet kezd Barbél Zsuzsánna, |
| a filléres prostituált” és |
| „Szánjuk meg végre az öregeket.” |
| Egy éjjel, a redakcióból kijövet, |
| Hogy minek, azt majd jelenti a Reuter. |
|
A színész
| Rómeó voltam, lett két gyerekem. |
| Rongyos voltam, lett egy Cadillacem. |
| Mellem az ég minden mennydörgő |
| s egy könnyem se volt az anyám halálán – |
| két felvonás közt perforált a vakbelem, |
| „Nagy voltál” – szólt az ügyeletes orvos. |
|
Az antropológus
| Nem tudom, honnét szelídültem ide: |
| Közép- vagy Kelet-Ázsiából. |
| Nem tudom, hogyha kínozni akartak, |
| lófarkhoz kötöttek vagy tevehátra. |
| Az évezredes szenvedés emléke |
| Emeljétek a lapátot vigyázva. |
|
A nőgyógyász
| Csak a piros-fekete-rózsaszínre, a kagyló- |
| repedésre, a polip görcsös formáira |
| emlékszem, kínlódó lila ereket |
| látok, üreges rajzolatokat – soha |
| egyetlen orr vonalát, szem villanását |
| föl nem fedeztem, csak a bőr felett |
| a késem nyomait (maga az, Z.Q., |
| most ismerem meg a cisztájáról) – |
| ebben a mélytengeri húsevő növényvilágban |
| egy Arc bukkan elém csak – |
|
Ismeretlen nő
| A rablógyilkost védi a törvény |
| maximum ennyi meg ennyi évet kaphat |
|
| csak a szeretők védtelenek |
| évszázadok virágát tartják karjaikban – |
|
| csak a szeretők védtelenek |
| csak a szeretők védtelenek |
| az előítélet helyébe könnyedén |
| odalépett a társadalmi beleegyezés |
| miközben az idők mélyéből piros |
| abortusz virágzik zöldarcú érdek |
| poshadt hitvesi ágy korlátolt délután |
| vedd el a tarkómról a kezedet |
|
| hová lett az évszázadok virága |
|
| hol a férfi ki nem rabja semmi |
| és más törvényt nem ismer |
|
|
A bíró
| gyerekfejjel magamba véstem: |
| Csodáld és szeresd örökké |
| az erkölcsi törvényt önmagadban |
| s a csillagos eget fölötted. |
| szüntelenül kopogott a törvény, |
| ahová néztem, kinőtt az igazság, |
| tolvajok, üzérek, gyilkosok |
| szemgödre mélyén a csillagos ég. |
|
|
A rádióriporter
| Magyarország legnagyobb gyáregysége! |
| Legkeresettebb exportcikke. |
| Az évszázad mérkőzése, a legnagyobb |
| befogadóképességű stadionban! |
| A kiváló tudósról, a kitűnő művészhez, |
| Hazánk legnagyobb dzsungelében. |
| A magyar Athén, a magyar Stockholm, |
| a magyar Père-Lachaise, a magyar |
| Dynosaurus. A magyar jazz. |
| A népszerű manöken, a világhírű |
| tojásfestő. A riporter a dzsungelban, |
| a riporter a Père-Lachaise-ben, |
| Földön, levegőben, víz alatt. |
|
Az életrajzíró
| Apám portás volt és nem volt cipője; |
| apai nagyapám a báró birkáit |
| hajtotta, karámról karámra, |
| álmaiban, és már neki sem volt; |
| szerelmem kóristalány, tüdőbajos, |
| ó, chant macabre! a háború; |
| az építés; igen, botlottam én is; |
| hanem egy októberi hajnalon |
| előre megmondtam; s azóta |
| már emlékezem – nem volt cipőm –; |
| továbbá bújtattam zsidókat és |
| több ízben barátom volt J. Attila. |
|
|
A tudósjelölt
| Tizenkét évig gyűjtöttem a tényeket |
| főnököm „A zúzmó- és moha-féleségek
|
| viselkedése hazánk erdeiben, |
| különös tekintettel a megváltozott |
|
éghajlati viszonyokra” című dolgozatához. |
| Negyvenéves koromban megcsalt a feleségem, |
| mivel betört egy ékszerkereskedésbe, és |
| egy-egy muskátli volt az arcán – |
| én nem értem ezeket a mostani |
| gyerekeket, hol van belőlük |
| az a kitartás, az a szorgalom, amellyel |
|
A tanár
| Quousque tandem abutere Catilina |
| képeztem át magam, hogy legalább |
| térképen láthassam Perugiát. |
| Nézzék, kérem, a néptribunok |
| lábnyomát, az esti varjakat, |
| a lávakövek mozdulatait – |
| csöngettek – főbb terményei: rizs, |
| burgonya, cukorrépa, szőlő, a havasi |
| legelőkön szarvasmarhát tenyésztenek. |
|
| Később megrótt az igazgatóm, hogy |
| nem támogattam a rongybegyűjtést: |
| „Nem elég aktív a kolléga.” |
| „Ciceró?” – mondta egy gyerek – „a Ciceró! |
| Megint fönn jár a Via Appián.” |
|
| Falerno édes szőlőskertje! Inni kezdtem. |
|
| Én nem tudom, hol vesztettük el |
| egymás lábnyomát – quousque tandem – |
| igenis, indulok – még egy folyosóügyelet |
|
|
A műfordító
| „She lived for Love and died in harness” |
| a note for Thee, completely harmless |
| which would not read as standeth above |
| but this way bold and brave: |
| „Had she but lived in harness |
| and died while making Love – |
| she would jump out of this Grave.” |
|
| Utas, ’Ki épen erre jársz, |
| „Élt, hogy szeressen, Meg-halt Munka által” – |
| Tégedet óvna e’ telljessen ártal- |
| Mellyet ne illy mód olvass öszve, |
| „Élt volna tsak Munka által, |
| ’s halt volna meg Szerelem közbe’ – |
| Ki-szöknék most a’ Porbul.” |
|
|
Az őr
| Magányosok, itt megszűnt a magány. |
| Csalók, nincs kit becsapni többé. |
| Giccsfestők, alagút-melléfúrók, |
| minden oldalra álló nemzetőrök, |
| öngyilkosok, bérgyilkosok, |
| a nemzetet öngyilkosságra szánó bölcselők, |
|
| Együtt alusztok játékszeretekkel. |
| Nem szégyellem miattatok magam. |
| Idevonzódik Newton, Kepler, Danton, |
| a múlhatatlan Periklész is itt van, |
| és itt a jámbor doktorok, diákok, |
| szép csepürágók, firkászok, pojácák, |
| prédikátorok, fűves emberek, |
| jószagú pékek, kalmár vándorok, |
| pengő sarkú vitézek, céhlegények, |
| pallérok, dühös nyelvújítók, ácsok, |
| álmos költők, álmatlan hídverők, |
| üveggé, fénnyé válnak a kövek. |
| Néha kerülőúton jönnek erre. |
| Itt nyugszik Bajcsy-Zsilinszky Endre |
| és ide vágyik vissza Márai. |
|
| Vajha én, ki e vétkes-nagyszerű |
| folyamnak vagyok őre és tanúja, |
| ide térnék egyszer, s semmi álszent |
| gyászbeszéd ne volna rólam, |
| csak az a két szó. Tisztességes polgár. |
|
|
|