Növény és víz

Én sose mondom rád azt, hogy olyan.
Kettévált fűszál, megáradt folyam:
növény és víz –
a közelembe veszlek,
birtokollak, mert neveden nevezlek.
Táplálék, ital, sejtmag, horizont.
Kimondatik, és többszörösre bont.
Így lesz belőled borostyánmező,
jeges tornádó, matróztemető,
tölcséres szájú, csontfehér virág.
Hanyatt vágódom, bámullak, íme,
a megnevezés ősi öröme,
széjjelsereglik a mikrovilág,
hímpor virágzik, harang kondul innen,
ebből a szögből látható az Isten,
ebben a percben ezredéve ott áll –
teremtettél, ha nem hasonlítottál.
A hasonlat besüpped, mint a láp.
Eloszlik benne a hasonlított.
Mutass egy gyógyító metaforát:
adok helyette egy évszázadot.
Nem úgy, mint te – csak benned él tovább
a kő előtti kövület: a szó.
Takard fel. Ő is feltakarja rád,
mi van itt élnivaló.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]