Lapály előtt

Rosszhírt hozok, ne hallgasson rám senki. Volt egy földház. Volt egy földház. Az éjjel összedőlt. Egy vízmosásnak különment a habja. Lovak patáin csuklott szét a buborék, léggömbökön csúszkáltak a vitézek, és sose az bukott meg, akit arra szánt az osztás: nem a szerencsésekre jutott a lógané. És a himlő és a bimbó egyazon tőből indult, kettőbevált a gránithegy, belerugott egy meddő asszony, tehéncsordák futottak széjjel a szeméből, szembefordult az árnyék szembefordult az árnyék az ügynökkel az ügynökkelszembefordult az árnyék a járdán, megszűnt a hangszerkíséret, mindenki külön játszik, a gombok elhatározzák: nem gombolnak tovább. A szerelemből szederjes lapály lett, nincs tartomány a tulsó oldalán, az országúton minden este plakátot nyel az oszlop. Csáklyákat ide. Még meddig haboztok.