Téliszony

Tollpárnák. Befelé borzong a város. Az ablakokból kidülled a köd. A csatorna fölött alvajárnak az utcák. Híd alatt ül a macskapuha szél. Felhúzott órából, verbunkos zenére mozdulnak el a terek. Kaleidoszkóp. Szögletek, szögletek. Nem akar kiszakadni a hó. Csiszolatlan, tömör villogással telítődnek a tárgyak. Elágzó romboid tükör. Köröskörül a Kanári-szigetek forognak, Celldömölk tündököl. És középütt a fekhely, A fekhely. Éjfélig belékapaszkodik a kéz. Aztán az álomtól felenged, szétterül. A hóesésnek legalább.