Csillaghullás

Mintha kristálygömbbe néznék. Forognak, szikráznak a dolgok. Közelebb jönnek. Távolodnak, változtatják alakjukat. Minthacsak puha tóhoz érnék, fejemnél kettécsap a sás, keresztülrajzolnak az ágak. Fölémfeszül a veteményes ég. Minden csont ki akar kelni. Burjánzik minden. Bűvészinas pörgeti elő a dzsungelt, növekedést, egyszeri ikerséget, szökevényforrást, és már nem tudni, merről jön a zuhatag és már tudni: meddig – sátorlap lett az ég – fejemhez kapok órák múlva, évek múlva, hátha ottmaradt egy darab meteor.