Teremtő

Elképzellek a vizek közepén egy dióhéjban, cethalak között botladozva, és megőszülve a parton, ahol az öröknek hitt köveket a káromlás madarai rontják és már lelassult szél viszi a virágmagot és az óriási macskák villogását – s akkor a balgaság határán fölkelsz, egyetlen fejszecsapással újrafogalmazol és megindulunk.