Bizonyosság

Az arcod, mint a holdé, biztosan arc volt, a szemed mozdulatlan, akármerről is néztem. És alászálltál minden mozdulatban, sárga portré. Belémsápadva mindennap jöttél, de ott voltál a hegyen is túl, más földtekén is, emlékeztél, ahogy én is, és e kettős emlékezésben mint a holdé, biztosan arc volt amit egykor elértem s ami most süllyed az időben: arc volt. Atlantisz lett. Beletörődtem.