Dimenziók
Északlakók, ködös öngyilkosok, |
délvándorok, narancsfabottal, |
hó a hegyen, csoda! keletlesők, |
négy táj felé, a partokon |
kinyújtják görcsös kezüket |
és visszanéz a parttalanság |
mert eléggé álom és eléggé |
s az utazással mégis véget ér, |
nem úgy, mint az Isten és a szén. |
|
|