Dimenziók
| Északlakók, ködös öngyilkosok, |
| délvándorok, narancsfabottal, |
| hó a hegyen, csoda! keletlesők, |
| négy táj felé, a partokon |
| kinyújtják görcsös kezüket |
| és visszanéz a parttalanság |
| mert eléggé álom és eléggé |
| s az utazással mégis véget ér, |
| nem úgy, mint az Isten és a szén. |
|
|