Metropolisz

Ki itt elalszol, ébredj. A függőleges félelem, a síkos halszáj bőrön, falon belül jön, lükög, feltátog, lefut, mint a higany a lámparúdon, a fal szomszédos oldalán beszéd, nincsenek benne szavak, a fűtőtest csövén elvékonyodó kopogás, a fürdőkád lefolyóján trágyás földekre merőleges csatornaszag, a rádióba belebúg, elviszi liften a szonátát, visszajön, cakknélküli villám, lefelé növő, hangtalanul széthasadó fa, forróvégű üreg, bűzös szökőkút, felfúr egy parti házat, cincogva dudorog a parkett, folyik a vakolat, és ráhúzzák a falakat, hallod, összeszorul, mozog, fölfelé-lefelé-fölfelé-lefelé, mint a műfogsor.