Metropolisz
| beszéd, nincsenek benne szavak, |
| a fűtőtest csövén elvékonyodó |
| lefolyóján trágyás földekre |
| elviszi liften a szonátát, |
| visszajön, cakknélküli villám, |
| lefelé növő, hangtalanul széthasadó |
| forróvégű üreg, bűzös szökőkút, |
| cincogva dudorog a parkett, |
| és ráhúzzák a falakat, hallod, |
| fölfelé-lefelé-fölfelé-lefelé, |
|
Madarak
| V betű alakban lecsapnak a háztetőre, |
| Victoria! győzelem. Megy a hiradó, |
| Vért esznek Venezuelában, |
| mézet esznek Guatemalában, |
| de csizmát, azt nem esznek. |
|
| Mikor nincsenek vértanúk, |
| lehet csinálni bőrgyárat, bőrpiacot, |
| és csizmát, csizmát, csizmát. |
| Az ég fölött, a csatornák alatt. |
| Ki fogja őket szelidíteni. |
|
|
Templomtorony
| Két csúcsa közé fogná nyakamat, |
| felszúrhatná szemöldököm, |
| csipőcsontomat megkoccantaná |
| Két fémhegyű karjával visszabukva |
| jelzi az égnek roppant magányát, |
| üvegén macska jár, kenyérért nyávog. |
|
Nárciszok
| mikor még volt százlábú, viperamarás, gázmúzeum, |
| négykézláb járt a morfinista, |
| A betyár már csak krónikákban élt, |
| a síkság szűkült, és várt valakit, |
| aki majd megállítja a napot. |
| De közben folyvást, rendületlenül |
|
Álom
| Álmomban nagyon züllött voltam, |
| minden léggömböt eloldottam, |
| a léggömbök nagyot nevettek, |
| hegyek tetején hemperegtek. |
|
| Odaföntről csodákat láttak, |
| kígyófejből nőtt koronákat, |
| maguk is villognak azóta, |
|
|
Dimenziók
| Északlakók, ködös öngyilkosok, |
| délvándorok, narancsfabottal, |
| hó a hegyen, csoda! keletlesők, |
| négy táj felé, a partokon |
| kinyújtják görcsös kezüket |
| és visszanéz a parttalanság |
| mert eléggé álom és eléggé |
| s az utazással mégis véget ér, |
| nem úgy, mint az Isten és a szén. |
|
Kaland
| Nekünk nincs tengerünk, nincs tengerünk, |
| határaink közt mit tegyünk, |
| az Óperenciás-tengeren is túlra |
| Napóleont leverni, atomot kitalálni. |
|
Apróhirdetés
| Keresem bányaomlás, árvíz, légrobbanás, |
| lián benőtte város, kozmikus eső, oszlop- |
| dőlés, helyzet és mozdulat közt azt az |
| átlagembert, aki néhány évig, vagy néhány |
| hónapig, vagy néhány napig kalauzolna. |
| „Szükség esetén én kalauzolok” jeligére. |
|
Bizonyosság
| És alászálltál minden mozdulatban, |
| de ott voltál a hegyen is túl, |
| mint a holdé, biztosan arc volt |
| s ami most süllyed az időben: |
|
arc volt. Atlantisz lett. Beletörődtem. |
|
Orákulum
| A Meteorológiai Intézet jelenti: |
| kedd, szerda, csütörtök, péntek, |
| változó felhőzet, gyenge nyugati, |
| észak-nyugati szél, a nappali |
| felmelegedés alig változik, |
| a talajmenti fagy fölenged, |
| eső nem várható, hacsaknem záporeső, zivatar, |
| a hőmérséklet éjjel-nappal nulla fok fölött, |
| éjjel-nappal nagy szöcskék gyülekeznek |
| a kristályhegyen, és vasárnapra |
| – előreláthatólag – teljesen elborítják az eget. |
| vegyünk magunkhoz esőkabátot |
|
Dal
| bizony, szomszédos csillag, |
|
|
Ének
| ha csak egyetlenegyszer is |
| és a kavicsok, a dombok, a gyárak, a labdák, |
| a felrepülések, a villamos ívek |
| közt hintáló maszatos angyalok |
| zengenek egyperces litániát – |
|
Kagylókoromban, egykoron, |
|
a telhetetlen mélybe zártan, |
|
az énektől halálra váltam, |
|
kagylókoromban, egykoron, |
|
lejött, lejött az Úr utánam – |
| hogy a kavics meg a lámpa |
| meg a maszatos kölykök a parkban |
| továbbadják az öröklés jogát, |
| s akit a növekvő sorokból |
| egy növekvő sejt kiragad, |
| utolsó percig mást se képzel, |
| hússzinü, vérszinü kávát – |
|
alatta van a végtelenség, |
|
minden jó vizek ott miséznek, |
|
s mindétig hallatszik az ének – |
| a vonuló és a képzelt vizekét, |
| a népvándorlásét és a vonuló |
| a menekülőben is ikrát rakó |
| halakét és a sziklaszélen |
|
| ha csak egy pillanatra meghallottad, |
|
|
Varázsló
| Te kétkezű, te csodálatos, te szőke, |
| elképzellek a térben, súlytalanul, |
| kapálva, mint a béka, és fulladozva |
| és egy hegyet tolok a lábad alá, |
| félni tudj a napfogyatkozástól, |
| és várni merd a földcsuszamlást. |
|
Teremtő
| Elképzellek a vizek közepén |
| egy dióhéjban, cethalak között botladozva, |
| és megőszülve a parton, ahol |
| a káromlás madarai rontják |
| és már lelassult szél viszi a |
| virágmagot és az óriási macskák |
| s akkor a balgaság határán |
| fölkelsz, egyetlen fejszecsapással |
|
Szilveszter
| Négy évszak kráterében állok |
| virágnak indult szerelmek felett |
| halott fenyők fedetlen árkok |
| honnan jönnek a jégvirágok |
| hová mennek a gyermektelenek |
|
Johanna*
Szonettkoszorú a gyilkosokról
| Agyunkban egyre őrlődik a gyom |
| és mert e század intellektuális |
| a finom szürkeagy lett a vagyon |
| nyúlt agyvelőért fizet a király is |
|
| akár Pompéjban műemlék a rom |
| járhatsz fertőzött elmék tárlatán is |
| számológép áll a határokon |
| és nem főváros Európában Párizs |
|
| nagyúr akinek tengerpartja van |
| nagyobb akinek sok a levegője |
| már csak a szárazföld bizonytalan |
|
| épp ideje volt hogy elvették tőle |
| az észkerék az őrletés hatalmát |
| Isten se győzné hajtani a malmát |
|
|
| Isten se győzné hajtani a malmát |
| ezer darabra törtek a vevők |
| cigány zsidó skót katalán vagy dalmát |
| aki csak szanszkrit volt tegnapelőtt |
|
| és tegnap tegnap még mi volt a balság |
| valaki Bábelt építeni jött |
| repedt tükörben nézi most az arcát |
| és fürkészi a lapos háztetőt |
|
| elég neki ha ablakán kilát |
| hisz antennáján bejön a világ |
| s a világból a közös unalom |
|
| mindegy hogy este hány gyereket ver meg |
| a szomszédéi csak dögöljenek meg |
| egy elmeosztály húsz Napóleon |
|
|
| Egy elmeosztály húsz Napóleon |
| vállat a térdhez elmesport ebédig |
| nyakat a lábhoz így növünk az égig |
| fejet a farhoz itt az alkalom |
|
| e térség neve máig vérhalom |
| az én nevemre tüstént kicserélik |
| ha nincs már térség ott lesz nevem mégis |
|
| képrombolás és gombnyomás között |
| csizmával nemzett jogutódaimban |
| és a világon ahányfajta cím van |
|
| magunkra vesszük mindenekfölött |
| és aki vinnyog megsütjük a talpát |
| de jól okultunk nincsenek Johannák |
|
|
| De jól okultunk nincsenek Johannák |
| tehénvér szagú állatorvosok |
| hülyék kik másnak hullatják a mannát |
| és violákra bontják a napot |
|
| vagy énekelve hurcolják a kannát |
| a kútnál pásztorgyerek ácsorog |
| s megérezve a vizek nyugodalmát |
| elindulnak a szomjas pásztorok |
|
| elmentek mind egy hosszú vonulatban |
| csillagot hordva lámpafény gyanánt |
| zászló nélkül is bölcsen és tudatlan |
|
| toronyiránt most is toronyiránt |
| elől egy könnyű szarvas szabadon |
| amerre elment ritkul a vadon |
|
|
| Amerre elment ritkul a vadon |
| Imádkozz értem bűnösért Johanna |
| a fát kivágom aztán eladom |
| Imádkozz értem tolvajért Johanna |
|
| ha nem veszik meg annyiba hagyom |
| reped a törzse szikrázik a balta |
| holnapra szél lesz fúvódik a nyom |
| Imádkozz értem vétkesért Johanna |
|
| imádkozz értem holnapra mi lesz |
| a lacikonyha kürtöl szól a dzsessz |
| felsorakoznak ételért a hangyák |
|
| korsó ötér sztriptíz az asztalon |
| ki az ajtóban az a hajadon |
| nem jönne vissza akkor sem ha hagynák |
|
|
| Nem jönne vissza akkor sem ha hagynák |
| ha kérnénk legyen ide-költözött |
| mint Szent Ferenc a farkasok között |
| s terítenénk a fekhelyére szalmát |
|
| és lepedővel még be is takarnánk |
| mit régi céhek új takácsa szőtt |
| s míg elmondaná hogy mivégre jött |
| kezét szelíden nyaldosnák a marhák |
|
| úgy bizony drága társak ez maradt |
| miként a tárgyak véges a harag |
| egy jó szó kettő máris itt lakom |
|
| és szarvas-szemmel fölmeredne ránk |
| mi pedig lassan lámpát oltanánk |
| nem nevetnénk és nem vernénk agyon |
|
|
| Nem nevetnénk és nem vernénk agyon |
| hiszen tanultuk hogy ne bántsd a gyöngét |
| a babonát se szeretjük nagyon |
| ma nekem holnap neked és mi jön még |
|
| amit ma adtam visszakaphatom |
| ki tudja hátha órjások a törpék |
| a sors kereke fordul egy napon |
| és egyenesnek kell nézni a görbét |
|
| a szemrevétel bizony sose baj |
| így jut előbbre az emberi faj |
| mert van igazság csak egy kicsit arrább |
|
| ezért vissza a kardot és tüzet |
| nem bántjuk mi a nagybecsű szüzet |
| nevén nevezzük mint valami szajhát |
|
|
| Nevén nevezzük mint valami szajhát |
| Tisztelt Cím Cégünk itt jelenti ki |
| hogy részünkről a szóbanforgó Jeanne d’Arc |
|
| még hajadon a katolikus vallást |
| vallja és atyja nevét viseli |
| ekkor született így hívják az anyját |
| foglalkozás- és állásnélküli |
|
| nem végzett semmiféle iskolát |
| az átlagosnál finomabb a lelke |
| az orléans-i virgo nevet nyerte |
|
| könnyebb munkákra biztosan bevált |
| Kelt mint fent Bélyeg Név olvashatatlan |
| Nem volt bolond a szűz csak épp szokatlan |
|
|
| Nem volt bolond a szűz csak épp szokatlan |
| ha tűzrerakni ment megállt a hó |
| emberek között nem fogta golyó |
| és barátokra lelt a karvalyokban |
|
| a lángoknál csak azt szerette jobban |
| ha egyre több a lángolni tudó |
| a parázs helyén ottmarad a szó |
| mely újra gyúlik hol közös titok van |
|
| s a tűzrakásban részt vehet akárki |
| csak együtt lenni csak helyettük látni |
| nincs ebben álom sem mesterkedés |
|
| Jöttem hogy vigaszt nyújtsak a kicsiknek |
| miféle tűz lesz ez maga az ihlet |
| egyszerre minden hűtlenség kevés |
|
|
| Egyszerre minden hűtlenség kevés |
| nekem sosem volt barátom Johanna |
| egy ideig elhallgattam mesés |
| históriáit de nem volt hatalma |
|
| fölöttem habár abban semmi vész |
| nincs ha egy némber szól mintha szavalna |
| a többinek de a szemébe és |
| a mozgásába fény van és a hangja |
|
| olyan milyen is furcsa és az ember |
| fél hogy elcsuklik közbeszólni nem mer |
| csak elkíséri mint galamb a párját |
|
| de hogy ki kezdte azt a rohadt máglyát |
| egyeseknek a tisztesség nehéz |
| emléknap indul és ítélkezés |
|
|
| Emléknap indul és ítélkezés |
| kimodják hogy a boldogtalan Jeanne d’Arc |
| rút félreértés áldozata és |
| lecsukhatják az ügyeletes zsandárt |
|
| márványkő áll a síron ég a mécs |
| az avatásra verset ír egy agg bárd |
| sajtó rádió tévé filmezés |
| és levegőbe repülnek a sapkák |
|
|
Jeanne d’Arc a máglyán a színpad forog |
| a páholyban az inkvizítorok |
| gyászkórust zúgnak lenn a nemzetek |
|
| végbe kell vinni a kísérletet |
| most jókor míg a teljes ég lakatlan |
| hogy Szent Johanna száguldjon a napban |
|
|
| Hogy Szent Johanna száguldjon a napban |
| hordjon hélium ellen ércruhát |
| bőrét napvédő krémmel kenje át |
| és földközelben álljon mozdulatlan |
|
| amúgy sem nagyon kedveli ha fagy van |
| folyton a tűzről prédikálna hát |
| most itt a tűz csak élje ki magát |
| a kakas szava majd először harsan |
|
| mi később halljuk ha felkelt a nap |
| az élet csúcsa tőlünk idegen |
| a bolygók egy-egy részlet fél-tudás |
|
| vagyis Johanna lesz a boldogabb |
| s az emberiség szenved idelenn |
| mert látni kell az élve pusztulást |
|
|
| Mert látni kell az élve pusztulást |
| az marad élve ki kétszáz évre megfagy |
| Uram Isten ki ezredéve nem-vagy |
| a homo ludens elfelejti lásd |
|
| hogy kell kezelni a kígyómarást |
| Rouen Segesvár és Theresienstadt |
| és Hirosima mind kísérletek csak |
| tanműhely lett a kontinens hol állsz |
|
| kettő lehetsz csak bármit is akartál |
| ifjú halott vagy öreg forradalmár |
| élő húsoddal tápláld a tudást |
|
| légy élhetetlen élősdi eretnek |
| majd eltüzelnek és nagyon szeretnek |
| és ő túléli mit tehetne mást |
|
|
| És ő túléli mit tehetne mást |
| azokkal akik martalócok lettek |
| vagy mártírok mert féltek és szerettek |
| akár a magma legmélyére ásd |
|
| a sírban sem talál vigasztalást |
| férgeket indít szerte a hegyeknek |
| fehérmelegre veri a szonettet |
| korhadt gyökérben felsíró darázs |
|
| mozdul és dong dong dong a vasfülekben |
| hívővé tesz bár ő maga hitetlen |
| minden holdtöltén megduzzad a hullám |
|
| a szőlők alatt lélegzik a vulkán |
| és kíntornál a kannibálmalom |
| agyunkban egyre őrlődik a gyom |
|
|
| Agyunkban egyre őrlődik a gyom |
| Isten sem győzné hajtani a malmát |
| egy elmeosztály húsz Napóleon |
| de jól okultunk nincsenek Johannák |
|
| amerre elment ritkul a vadon |
| nem jönne vissza akkor sem ha hagynák |
| nem nevetnénk és nem vernénk agyon |
| nevén nevezzük mint valami szajhát |
|
| nem volt bolond a szűz csak épp szokatlan |
| egyszerre minden hűtlenség kevés |
| emléknap indul és ítélkezés |
|
| hogy Szent Johanna száguldjon a napban |
| mert látni kell az élve pusztulást |
| És ő Túléli Mit tehetne mást |
|
|
|
Zsoltár
| Tőled az utak négyfelé vezetnek |
| magamba-mélyre és a szűk hazába |
| tengerek görbe hátának s a fellegeknek |
|
| nincs veszélytelen rakpartja a földnek |
| kutak áradnak szétporlad a káva |
| lepkék és teherautók összetörnek |
|
| vakítanak a zsúfolt rézhegyek |
| nyarat fordít a csontokon a pára |
| te vagy a forgás bárhonnan nézzelek |
|
| a nap észrevétlen fordulása |
| négybevágott almában az egybekívánkozás |
| az utasnak az utolsó pogácsa |
|
| a sorompótlan világgáfutás |
| éjjelenként a csöndbe nappal a vágyba |
|
| mert por szállong a városok felől |
| mostmár mindenütt ahol a szél jár |
|
| forgok maradék sejtjeimmel |
| az ismeretlen középpont felé |
|
|
|