A népünnepély búcsúestjén
|
Hiába bújsz a maszk mögé, |
| A népünnepély búcsúestjén, puskadurrogás |
| és ciklámenszín vattacukrok közt, a pultnál, ahol |
| tíz jenért kifoghatók a díszhalak, |
| polip-forma léggömb lobog az árudákon, |
| konfetti hull, és dobszó jelzi, hogy |
| a Borzalmak Házában elkezdődik a műsor, |
| te elnézést kérsz, a maszk mögött, |
|
nekem most szólnom kellene, |
|
hogy évszázados félreértés |
|
van köztünk a maszk miatt, |
| mi vagyok én? New York-i túrista, |
| aki polipot vesz és majom-csengettyűt, |
| csilingel vele utcahosszat, megtekinti |
| a Sírrablást a felsőbbrendű szellemekkel, |
| nyilatkozik, nos, ez az Orient, |
| és megcsipkedi egy kimonós gyerek arcát, |
| de járhatok neked csűrdöngölőt is, |
| elmondhatom, mi az a búcsú, |
| a magyarok is ismerik a vattacukrot, |
| a magyar vattacukor fehér, tehát koccintsunk |
| hamar a rizsből készült borból, |
| míg arcomra kiül a folklór, |
|
nem tudok szólni, nézlek, |
| körülöttünk feldagálylik az idegenség, |
| hegyek ropognak, tályogos a tenger, |
| a Földgömb egyik fele horpadozik, mert |
| orgonamuzsikára térdreesnek, a másik felébe |
| ismeretlen bolygó küld röppentyűt, elhasznált |
| ötvenezer kilométeren átreszketnek a füvek, |
| hogy éri-e őket valaha természetes |
| vagy mesterséges holdak fénye, amiről |
| szonátát lehet írni, mégegyszer nagyot |
| lélegezve és álarctalanul – |
|
minek a maszk, a népünnepélynek |
|
úgyis vége van és nézheted |
| csont-arcomban a te csont-arcodat, |
Aszahikava, 1965. július 23. |
|
|