Egy európai Hirosimában
| Megint egy park. Kétszáz fajta növény. |
| Múzeum, vihogó diákok, park. |
| Romos emlék-palota, park. Szépen ívelő híd. |
| Sírszobor, mélyen a parkban. |
| Üzletek helyett fák, tapsoló bokrok a koncertterem |
| karzatán, a magyar szerzetes |
| tíz ujja kivirágzik, parkok járják |
| körül az új főutcát, a kioszkot, |
| elterülnek, egymásra-buknak, |
| a lépcsőbe-égett csöppnyi úr vezényel, |
| jönnek és errébb-jönnek a fák, |
| rátelepszenek a megszólalásig-hű panoptikumra |
| és pattogva mennek szanaszét |
| a hegyekbe és a föld alá, szenesedni |
| és szaporodni, folyók fölött |
| és nők hajában, és kórteremben, |
| kérem, tábornok úr, eddig minden ország |
| elvégre nekünk is volt Auschwitzunk, |
| Készítsünk egymásról dokumentumfilmet inkább. |
Hirosima, 1965. június 27. |
|
|