Eső Kiotóban
| Nincs hát a hegyi úton öszvér |
| mely szolgát visz úrasszonyához |
| az üzenettel, hogy visszajöhet, |
| elment a festett homlokú, a szép, |
| rossz kenőcsöt használt a szerelemhez |
| s elküldte őt az úr; és megpecsételendő, |
| hogy szent és végleges az üzenet, |
| a szolga most felvágja a hasát, |
| s az udvaron, mint véres gondolatjel, |
| elterül ifjú asszonya előtt. |
| Eső esik a hegyi pocsolyákba, |
| nincs kard, nincs vér, nincs fűzöld kimonó, |
| szerelem-balzsam sincs, se rossz, se jó, |
| s sehol sincs a kiotói kert. |
|
|