Igazgyöngysor

az Isze-félszigetről

Kő-fehér fogsor,

játék-lelet:

a kirakatban

már néztelek,

elnéztem pompás

ál-fényedet

melyhez a gyémánt csak

árnyék lehet;

asszony halászott

s tán épp neked

énekelt csöndben

pár éneket,

sziget-szegőző

tájkép-keret,

csillogsz a barbár

szándék felett,

őrzöd a tengert,

zárt énedet,

hináros-indás

csáp-lényeket,

míg összetúrnak

bámész kezek:

másoknak vagy csak

már élvezet,

sorsod, hogy egyszer

rádlépjenek –

kagyló ha volnál,

fájnék veled.

Cu, 1965. június 19.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]