Húsz év után

A fegyvertelen arcvonal gyomos lövészárkában jártam. Temérdek pipacsok alatt övig vetkezett holtak voltak, a körmük tövig berepedt ahogy a bogáncs bokrát fogták, csigás hajú szép Sámsonok, az állukon nyál csorog végig míg körben lapulevelek megroggyant lábú sátrak állnak s a rájuk kövült bogarak megmutatják, hogy lenni ennyi, ekkora csendet záporoz a befogadó mikro- kozmosz melyhez hiába közelít kíváncsiság, szinészség, részvét, mert a tenyészet megfeszül, de titkán húsz éve nem enyhít, a dühöngő filiszteus azóta se tud semmit, semmit.