|
In memoriam Dési Huber István
| Mit tarthat még jelenvalónak |
|
| keresztbe vasrács nőne csak |
|
| tövében gizgaz sem világol |
| megint irgalmasabb a távol |
|
| a szénkupac megnől erősre |
| az ég mögötte puszta rőzse |
|
| háncsból fonták a templomot |
|
| falak vályognál vályogabbak |
| körömmel írott mégis ablak |
|
| ki ablakból néz merre jut |
|
| kövér eperfa piros kémény |
|
| növényi rostból barna csuklók |
| s honnan jöttek a napraforgók |
|
| nincs a legelőn semmi sem |
|
| világnyi ölben béna magzat |
| felfalna egész szénakazlat |
|
| vastag az asszony körme is |
|
| s az ember jár sokszögű börtön |
| már nem látni a fényözöntől |
|
| bivalynyit bődülnek a fák |
|
| valaki küszködik az árral |
| kinek kell hajnali madárdal |
|
| szemben az út jobboldalán |
|
| a szája szétpattanna vétlen |
|
| kinyílik a két szeme bokra |
| kezében mintha almát fogna. |
|
|