A valóság talaja
„Burjánzó ibolya-indák közt, hol a tenyészet |
ezer pórussal lehel a nadír mélységeibe és |
a hangyavárak s a féregcsatornák mikroszkóp- |
nyugalma szerteáramlik és termékenyít, |
az algák és a gombák szimbiózisában, |
a megújító spóra-pusztulásban |
szeretnék véres fejjel rádzuhanni |
s vergődni sárga, fojtogató karjaidban, |
|
A felesége sírt a válóperen: |
„És kirándulni sose jött velem. |
Még csak ki sem mozdult, kérem, |
|
|
|