Az idegen

Csillaghullás volt nyári este lekvárt főztek az asszonyok pirosnyelvű komondor leste azt ki az úton jött gyalog kampós botjával nem varázsolt csak piszkálta a bokrokat nem jött fennszóval és nem házalt és nem is énekelt sokat a temetőkert oldalánál megkoccantott egy sírkövet nem repedt meg a szürke márvány nem hordta szét a lelkeket bujkált a hold a sárga árnyék széles kalapján szétfolyott még mielőtt halálra válnék ugass ugass ki járhat ott hasas tehénkém meg ne vesszen jó velőborsóm lenne szebb fekete macskám talpra essen fekete volt a köpönyeg a kertkapukban láthatatlan gyerekdalárda énekelt csillaghullás volt nyári hajnal a köpönyeg ronggyá feselt megnőtt az ujja akkor is még a csillagokra mutatott éjjel rászórt a léckerítés egy félmarék paszuly-magot