Pannon ég alatt

A présház alatt megfordul az út jobbra lehajlok s látom a falut a kékre csiszolt hegyi utakon idegen vagyok kíváncsiskodom ember sehol csak szőlő és akác antennák alatt homokból a ház pincék között és pannon ég alatt szürke próféta kis szamár halad gyöngyház fülével hátrainteget ez volt a tisztes plebejusnegyed ötszáz év előtt itt hagytak nyomot kordéjukkal a kalmár vándorok innen nézték a haragos időt a szelíd pékek és a bábsütők s a várból visszaszólt a zene tánc és olasz fényével a reneszánsz s amerre egy-egy kordé elhaladt utak nőttek a pannon ég alatt s barna kaftánját meghúzva magán az én ősöm is erre jött talán s ahol most én az útszélen megállt körülnézett és félve prédikált vagy az a másik az a józanabb ihol csinált szattyán topánokat és szépanyám kis sárgaszemű nő nézte hogy kutya ne szökjön elő kicsapta játszani a gyereket és énekelt és füveket szedett s a zsoltár és a cserszag szerteszállt a dombok körül járta a határt széllel vesződött télben áttelelt a férgek nagy gyomrából újrakelt így jártak mind a lábnyomuk ezüst jöttek hivatlan szépen mint a füst s ahogy én védem a magam rögét őket is megvédte a pannon ég innen is túl is kéklik az az út hát menjen innen fusson aki tud.