Változatok a szavaidra

1 Hol olyan nagy hegyi csönd van hova lennék szavaidban csupa fénylő por a lábam süt elébem süt utánam fia-csillag ki a kasból hova szállnék sugarastul hegyitóból ki se látszom köveken jár vacogásom denevéres kapuhoz még ha ütődnék riadoznék idelenn fák odafönn meg öregárkok tekeregnek jaj az útszél dadogok csak csigolyáim kiakadnak feketéllő sebeimmel hova mennék hova innen   2 Ha el lehetne szavakba menni, szavakba menni, szó-vidékre, elmennék, el én. Ottan leverném a port magamról, lábamról is, meg hajamról is, csak úgy fénylene minden. Hegyitó csöndjében megmártóznék, hegyitó csöndjébe követ hajítnék féktelenséggel. Este, ha járnak a denevérek, féllábon ugrálnék, és mondanám: fé-lek! Jönne a visszhang. És már nem is volna baj semmi. Be vagyok kerítve, megtart a zengés, még rámakadhatsz.