Kőbogár

Poros szelekkel érkező tíz-lábú kőbogár ki könnyű voltál egymagad most rám-súlyosodtál szétnézek nincs tovább utam csak kiabálhatok bálványok dőlnek mi marad felnézek te vagy ott a tökély pillanata vagy ez az forró a jég leteszem újra a fejem jöhet valami még jöhet körülcsavar a por bontják a csontjaim nézik nézik az éhezők hogy széjjeloszt a kín néhány köröm egy hajcsomó takarj amíg lehet rád hallgatnak a bokrok is a lárvák a legyek téged a hiéna se les ha elmenj ha maradj mögéd feszül a sivatag aki egyszeri vagy