Korán itthagyott

I Hogy nem jöttél, az nem segített, járkáltam őrizetlenül. Jöttél, mostan őrizzük egymást, nem segít.   II Engemet korán itthagyott a kegyetlenség. Ha mégis ütnék-szabadulnék, összetévesztem a béklyókat önmagammal.   III Pilótát szerettem, szerettem Petőfit, szerettem a folyton-utazókat, az elrugaszkodni-merőket. A strip-tease táncosnőt is megirigylem s a részeget, a berugni-merőt.   IV És ha egyszer hajamnál fogva vízbe nyomnak, talán, talán felkapálom magam s beszélek Rólad, eszméletlenül.