Orgonaszó
| Valahol orgona szól, idehozza az ősz, |
| valahol lángost sütnek ebédre, |
| megy a vonat, a füstje kanyarog, |
| az ablak alatt járnak, integetni kéne. |
|
| Szólni kéne annak, ki lenn jár a kövön, |
| megkérdezni: hallja-e az orgonát, |
| akarja-e, hogy megrezgessük a sípot, |
| hogy kiszökjek az ablakon át, |
|
| hogy ketten valahol, két veszett kölyök |
| kilopjuk a tálból az ételt |
| és városról városra kísérjen bennünket |
|
| hogy utazzunk sokat, s ha belefárad, |
| én megint ide visszaszökjek, |
| hisz vékony az üveg, vékony az ablak – |
| a lépések jönnek, jönnek. |
|
| S az orgona zúg. A lépések kongnak. |
| Egy-kettő, egy-kettő. Mind közelébb. |
| Mire értem jön, megsiketülök. |
| Mire ideér, kihül az ebéd. |
|
|
|