Ma este szürkületkor

Ma este szürkületkor megijedt tőlem az utcán egy púpos öregúr. Váratlanul lépett elém a lomb alól vagy a lomb közül a fából odvából háncs alól öreg manó egyszerre odanézett nem láttam a szemét csak azt hogy visszahökken elsápad rádől a higanyfény s futni kezd robog végig az utcán a néptelen sugáruton és vas-cipellős lépteimmel csattogva futottam előle én is mint egy körző két megvadult szára keringtünk a kékbeburkolt háztömbök között a porzó fényben remegve kergetőztünk senki nem járt az utcán csak a mi talpunk ólomkatona-csattogása visszhangzott a háztömbök felett ol-vad-a-cson-tod most is ott van az még a város minden bénultjai kottázhatják ég felé nézve kövült lábnyomainkat.