Csigalépcsőn

Valaki pisszeg odalentről, valaki pisszeg, mint a kutyának. Vagy a nevemet mondja, néven szólít, visszanézek, ki lehet az, a szélrózsa minden irányába forgok, honnan is szólítanak, de hiszen valaki szólt! Ki jár itt, hé, ki jár utánam itt a ködben, míg én dühös könyökkel vagdalózom, míg előttem és mögöttem tekeredik a csigalépcső, ki jár utánam itt? Hogy megtaposnám, ó, a szemtelen bitangot, minek jön, mikor nem hívta senki, szemembe kormot szór a szél, már torkomig lefolyt a sós szagú verejték, mintha tölcsért formálna tenyeréből, úgy ordít valaki, zihál a mellem, a korláton túl lassú víz zuhog, ó, iszonyú magasság, végtelen parabolák! Tessék, itt vagyok.