A delizsánsz

Dali kuruc a lovasa, rogyadoz a csataló. Hivogat a, csalogat a falubeli fogadó.   Hejehuja, kevi tánc!   Közeleg a delizsánsz! – Kifolyatod a boromat, odasül a vacsorám! – Szereted a kobakodat? Utilapu, szaporán!   Hejehuja, kevi tánc!   Trombitál a delizsánsz! – Ahol ülök, az a haza – ha Kevibe netalán lepihenek az icaka: akad-e valami lány?   Hejehuja, kevi tánc,   bekocog a delizsánsz. – Micsoda nagy öröm ez a, öröm ez a mai nap! Hozta isten idehaza generális uramat!   Hejehuja, kevi tánc,   nyikorog a delizsánsz. – Mig eteted a lovakat, idejön a baronessz. Leütöm a kobakodat, ha valami baja lesz!   Hejehuja, kevi tánc,   kiürül a delizsánsz. Ami kacsa, ami csibe, ami malac, ide ma! Beborozok, amig ide pityereg a citera!   Hejehuja, kevi tánc,   támolyog a delizsánsz! – Ugye, helyes, ugye, finom a muzsika, baronessz? – Hova viszi? Lecsukatom, ha valami baja lesz!   Hejehuja, kevi tánc,   ideges a delizsánsz! Tüzesedik a muzsika, toporog a deli pár, kiszakad a puha ruha, kandikál a csizmaszár.   Hejehuja, kevi tánc,   de meleg a delizsánsz! – Íme, aluszik az ura! (De micsoda barom ez!) Le vele, ha szük a ruha! A kocsiba, baronessz!   Hejehuja, kevi tánc,   kirobog a delizsánsz! – Hol a mesebeli ara? hol a kocsi? hol a ló? hol van az a haramia, te pokoli fogadó?!   Hejehuja, kevi tánc!   Hova lett a delizsánsz? Lenn a kevi kövesuton fut a kocsi, fut a ló. Tedd a tiszted, jó kurucom, markodban az áruló.   Hejehuja, kevi tánc!   Ősi fészek tetejibe,   fejedelem eleibe,   hejehuja, kevi tánc!   berobog a delizsánsz!