Egy emlék két arca

A túlparton a fűz lehajlik –
nem hallgatunk már földi szóra.
Szél indul, kézenfog a holdfény:
arabs betűket ír a tóra.
Ez nem ezeregyéjszaka,
ez egyetlenegy éjszaka.
Szél fúj. A halszag émelyít.
A gyomor sose hazudik.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]