Tihanyi erdő

Két piros árnyék   lép fel a kőre mormog az erdő   fénylik a bőre Kerge zug-ösvény   hegy fele ível s áll az ecetfa   kard-levelével Alkonyi égen   vérszinü vágat nem tudod? egyszer   vége a nyárnak Áll az ecetfa   felveti öklét megszorul itt egy   csöppnyi öröklét Barnul az ősz is   hűlik az éjjel s áll az ecetfa   két levelével két csuda-kard még   vívja a múltat – s hogyha lehullnak   összeborulnak.