Ecetfaágak
Nők, férfiak szállnak a villamosra. |
Szállna föl már valaki más is! |
|
majd vörös. Most meg szőke. |
Azt figyeli, kik figyelik: |
|
Confucius, Spinoza, Hegel, |
több bölcsesség van három ujjban, |
|
A híres magyar hátaslovon |
Majd a nyeregben – roppant feltűnő – |
saját személyét vádolá meg ő. |
S hogy ne legyen se fel-, se alperes: |
a ganaj között most utat keres.
|
|
dicsér harcod nyomán sok emberöltő. |
dicsér harcod nyomán sok új felöltő. |
|
– Fridának jó – sóhajtasz, míg |
s milyen elegáns! nem is hinnéd! |
– Hol dolgozik? |
– Cseléd. |
|
gyönyörébe, így szólt Kovács úr: |
– Mi végre vagyunk a Földön? |
Kovácsné, megértő hitestárs, |
a konyhában egy gödröt ásott, |
– Mi végre? – szólt ő is busongva, |
|
|
|