Második előszó

Válogatott verseim legutóbbi kiadása elfogyott, ezért szükségessé vált verseim új kiadása. De az elmúlt tizennégy esztendő alatt sikerűlt még jónéhány verset írnom, – tizenegy darabot, – s azokat természetesen szintén felvettem ide.

S mármost az újabb változtatásokról is hadd számolok be. Mondanom se kell, hogy most se vagyok több kegyelettel múltam iránt, mint azelőtt, – úgy látszik, művészi természetem legfőbb követelménye rajtam éppen az, hogy mindaddig csiszoljam-javítsam verseimet, amíg csak képes vagyok erre, – tehát bármennyire fogadkoztam is az előző kiadás lezárásakor, hogy ezek szövegét most már véglegesnek tekintem, nem voltam képes megállni, hogy jelen kiadás rendezésekor újból munkába ne vegyem azokat, már annálfogva is, mert időközben be kellett látnom, hogy egyes véglegeseknek hitt változtatások mégse voltak helytállók, el kellett ismernem, hogy, ha többségében nem is, de itt-ott mégiscsak volt rá eset, mikor a javítás inkább kárára, mint hasznára vált a versnek. E helyeken aztán a legrégibb szövegekhez tértem vissza, vagy igazodtam újra, – de van olyan versem is, ahol nem ezt tettem, hanem az újabb variánsot még újabbal váltottam fel.

Meg kell jegyeznem továbbá azt is, hogy:

Két néhai, kedves barátom azzal a szemrehányással illetett, hogy a Válogatott Versek kiadásakor jónéhány olyan régi darabot nem vettem fel, amely ilyen, vagy olyan oknál fogva, méltó lett volna erre. Szeműgyre vettem tehát ezeket is újra s némi változtatásokkal s mintegy az ő szeretett és drága emléküknek áldozva ezáltal, „Kísérletek” fejezete alatt felvettem ezeket is. Azt mondhatom tehát, hogy ez már nem is válogatott verseim kötete, mint az előző volt, – e gyűjtemény most már bízvást teljesnek is mondható.

De még valamiről is szólanom kell itt. A múlt kiadás alkalmával többen szememre vetették, hogy a könyv függelékében szemelvényeket mutattam be a verseimről szóló bírálatokból is, – úgy vélték, hogy ez reklámhatású dolog, – mintha azt akarnám vele bemutatni-dokumentálni, mennyire jelentékenynek tartották egyesek ezt a költői oeuvre-t. Ezek az urak tévedtek s arra kérem őket, bízzanak meg jobban az izlésemben, mint írói becsületemben. Különben is: ha velem együtt élték volna át a rosszindulatnak és értetlenségnek, a szándékos és önkéntes félreértésnek azt a harminc évét, amelyet oly nehéz volt rendületlenül elviselnem, akkor jobban megértenék e gesztus intencióit. Verseim, sajnos, nem olyan könnyen megközelíthető versek, hogy világuk új utazói vezetőkre ne szorúlnának, – e bírálatok szemelvényeinek összeválogatásában tehát legfőképen az a szándék vezetett, hogy segítségére legyek vele az olvasónak, hogy azok kalauzként szolgáljanak s főként olyanok számára, akik nem szeretik, ha valamely költői egyéniség megismerésekor túlsokat kell fáradozniok. Illetve hisz bizonyos osztentatív szándéktól se voltam én mentes ebben, még ezt se tagadom. A rosszindulatú elfogúltság előtt szivesen mutattam fel, hogy nem éppen jelentéktelen emberek hallatták már szavukat e költészet ismertetésében és védelmében. Ezenfelűl pedig: – e tanulmányok és cikkek között nem egy olyan kiváló írásmű is akad, hogy már ezért is szívesen idézem itt fel újra, mert, – aki mindenkor annyira szerettem az írás szépségét, fájna, rosszúl esne nekem, ha még egy pillanatra se merűlhetnének fel még egyszer az irodalmi termésnek abból a tengeréből, amelyben idők és viharok folyamán oly gyönyörű szavak hanyatlottak már el előlünk a feledésbe. De a szeretet és hála is megerősít engem ebben az elhatározásomban: e vélemények ugyanis javarészt oly időkben hangzottak el, mikor e verseknek csak vajmi kevés barátja volt még, – mindezen sokféle oknál fogva e kritikai szemelvényeket és minden ebbéli finnyás intelem ellenére is újból felvettem e könyv függelékeként. Mert hisz egyszerű dolog ez: aki a költők kritikai jellemzését nem szereti, vagy aki azt hiszi, hogy nincs szüksége e költészet szakértőinek útmutatására, az ne olvassa el azokat.

S ennyi az egész. Hogy pedig mindez úgy történt, ahogy történt, belátom, javarészt csakis az én ügyem, csak nekem lehet igazán fontos. Mégis, a lelkem nagyobb nyugsága végett leírtam ide is.

 

F. M.

 

[Szellemek utcája (1948), 7–9.]