Köd előttem, köd utánam…*
| Mint akit hordó tetején a saját horkolása ébreszt, |
| Nem tudja, mint került oda, |
| Körötte pókok, donga-fák s lábatlan bábok furcsa népe s fázik is… |
| Ugy ébredtem rá egykor én, hogy itt vagyok… |
| Emlékezem, oly jó volt álom mélye meleg köpenyed. |
| Zuzmarák felett lengedezni, lenni sajátmagam jégvirág |
| S pattogva, kerengőzve, kivirágzani egy sötét ablakon. |
| Homályos udvar ez, amelyre gondolok. |
| Itt éltem én, tudom, e lét előtt. Ott éltem álmatag, |
| Függőleges és lassu életem. |
| Egy asszony állt a kút előtt és bölcsőt ringatott |
|
|