| – „Mit akarsz itt Almandól?” |
| – „ „Én vagyok a Szégyen-király.” ” |
|
| – „Azt igérted, hogy elkerűlsz, |
| Ugy esküdtél, hogy elmerűlsz |
| S im itt vagy ujra s szertezilálod álmaim…” |
|
| – „ „Sutba vetem érted bronzból vert szégyen-koronám, |
| Elvetem palástomat is, mit varrt valamely szeleverdi Rózsi, |
| Elhagyom lakomat érted: rászáll a felhő, megüli köd, – |
| Jer, menjünk el vándorolni ketten.” ” |
|
| – „S ha mint csillag dörögnél is el az arcom előtt |
| S ha mint Cherubim futnál is nagy fénnyel előttem… |
| Nékem fegyenc volt az apám s az anyám koldusasszony |
| S inkább nyiljon meg előttem e fal s nyeljen el mindörökre magába, |
| Semhogy te még egyszer elémbe kerülj.” |
|
| – „ „Ugy hát itt hagylak akkor s elmegyek. |
| S felkeresem újra ködűlte lakom. |
| S felveszem hát újra királyi koronámat |
| S vállaimra vetem hát a királyi palástot |
| S ugy nézek onnan majd le nagy fenségemből reád.” ” |
|
|