| Hol sose voltál eleddig: az Arany Partok mentén |
| Most vidáman tanyázol… Ha pedig jő az alkonyat is, a mohón gomolygó: te nyergedben gyorsan felállasz |
| S merőn nézel napnyugat felé. – – |
| Tán az álombéli lángoknak ama vidékét figyeled, hol a nap |
| Sötét tűzkarikákat hajigál odafenn s hol gyorsan kavarogva |
| Füstöt vet a fény a mélybarna földeken. |
|
| Igy élsz ott te szegény… Lőporos táskádból ebédelsz, (ha van mit) s a hatalmas csendben |
| Ropogva mozdúlnak iszonyu állkapcsaid. – – |
| Szomorú nem vagy. – Ott állasz lóháton |
| S Eszterke felől tünődöl. |
|
|