| Ott, ahol szög alatt fut be a sugár, – |
| S búg, búg, – búg és brummog, bicsaklik, nyekereg |
|
| Ott, ahol a Krisztus arca sáppad |
| És sáppadtsága felissza a meleg fényt s a vért… |
| A szikrázó por kisded világain lépked a Megváltó elé |
| Fenn a magasban, mint parány csillagokon egy leányalak. |
|
| Haja, mint a sárga kötél, |
| Nyitott ajkain megáll a lehellet |
| S köpenyét csaknem belepi a hószínű köd. |
|
| Fehér az arca, mint az Övé és magasztos |
| És sáppadt, mint az Övé, – királyi vértelenség |
| Áll ajkain őrt! S a titokra ügyel, mely ide hozta Eléje. |
|
| Ő-e az isteni mátka?… vagy ő-e az a Másik? |
| A másik Egyetlen, aki méltó, hogy kilépjen e zajból, fel a csendbe? |
| S meglátom-e végre ha figyelek, általuk sarkait e világnak, amelyeken forog? |
| A szívem rejtett élete vagy-e tán, odafenn, akit kivonszolt az Óriás Mágnes |
| A kőcsipkék erdein át, amelyek merevek és hallgatagok, mint a téli |
|
| Ujjait előrenyújtja s máris eloszlik. |
| Barna gomoly a derűt viaskodva veri onnan, |
| Hol alig-alig csillan még valami aranyja… |
| Tán fülbevalója volt, ami mozdúlt?… s lassú lépteitől? |
|
|