Régi dallam^*

Borág s borostyán közt, hol a fürtös kis, Nyájas arcocska megjelenik reggel S álomittassan nézeget szét: Küldd el Venus arra galambjaid. S csattogva fénylő, szép nyaka mellett: ők Súgják meg titkom, hogy szeretem szívét S hogy kis levélkét kap ma tőlem S elviszem őt mihamar atyjától.