| Ki komoly képpel gabonát őrölt eddig, |
| Kő alá vitte s formátlan kenyeret sütvén, (istentől ez a forma) – |
| Házakat épített aztán szótlanúl – s megkoszorúzta, |
| Mikor elkészült – s kurjantott a fennálló falaknak, énekelt: |
|
| Az ember most komolyan (istentől ez a komolyság) |
| Istentől ez a bús komolyság: kést a kezébe vett |
| S rombolni indúlt véle lovakon s megölni, aki zavarná: |
| Házait óvni, őrlő kövét s gabonáját: – |
| Nem értem minő dolog ez, de látom, ez ősi komolyság, – |
| – Mint mikor a nő teherbe esik s ki kacagós volt eddig, komolyan |
| S elmélyedve készíti a bölcsőt s terhével járván |
| Kést is vesz maga mellé, védekezni a szelíd, vagy mikor: |
|
| A haldokló ágyán végképen megkomolyodván |
| Rendeli: tegyetek kést a siromba védekezésül, |
| Hogy elűzzem a gonoszt a siromból s ottan is éljek:
|
| Az életnek, oly mélyebb szava ez, látom, (származik ősi időből) |
| Hogy bámulom, mint a fellegeket, mint a felhős eget, hol |
| Változik fény és árny, – véletlen kergeti úgy látszik, |
|
| Ámde fölötte egy mélyebb törvény sugallata sejlik, |
| Amelyet érzek én s tisztelnem rendel az ösztön. |
|
|