| Vidám csapat jött láncos botokkal |
| Egy palotából, – mint hideg kövekből indúl |
| Meleg forrásnak áradó vize! |
|
| Lánykák selyem bugyogóban s felöltözött urak: |
| Szép foguk közt gyöngyözött a bor! |
|
| S egy aggastyán jött dideregve, (– hideg volt az inge, –) |
| S egy táncos lánykát vitt, kinek bokája szép, |
| Selyem bokája puha, mint a körte! |
|
| Ez estén meleg szél fújt: – táncolt rokolyája |
| S nyelve fénylett, amint énekelt! |
|
| Mint hideg kőből indúl meleg forrás: |
| Egy palotából jött ez áradó csapat! |
|
| S ekkor én, vendég közöttük, folyvást szenvedőn |
| Magamban átkozódtam: sülyednének el! |
|
| Gyötrődvén szüntelen, éreztem: elkövetkezik |
| S ez őrjöngőknek lelke más vidékre száll! |
|
| Elcsendesedtem aztán: sírás fojtogat |
| S az örvény elragadott engem is! |
|
| Templomhoz értünk: néztem szobrait |
| S az irígy bánata halkan beszélt: |
|
| Sárga mécs világít rátok is, ti ünnepelt kövek! |
| Szobrok a magasban, sötét, kövült alakok, ti szentek! |
| Mért oly borús az én életem! |
|
| Lám, ezek fényben úsznak s a vihar farka |
| Én hozzám hajlik folyton s elborít! |
|
| Ha tudtok változtatni s valóban van befolyásotok |
| Arra, ki e táncot intézi, mert mulattatja őt: |
|
| Mondjátok meg, ó mondjátok neki, |
| Én is, én is jó táncos vagyok! |
|
| Vegyen engem is e táncolók közé |
| S adja, hogy az mulattasson engem is, |
| Ami mások szíve-csendjét felveri, |
|
| Mutasson erdőt, hol a hegyek szakálla |
| Tréfásan int nekem s incselkedőn: |
|
| „Jer, hozz leányt s játsz bujócskát vele: |
| Hisz nincsen szebb a játszi szerelemnél!…” |
|
| …S ó gazdag hölgyek is, akinek élete |
| Miként rakéta forrón s színesen repül! |
|
| Vegyétek számba, kérlek, borús életem, |
| S egy percig eltűnődvén, vigadjatok tovább! |
|
|