| Uram, ez az éved is de furcsa! |
| Úgy látszik rosszúl bőjtölünk. Az évszakok |
| Zordak: – a nap, a hold és a Mercurius |
| Tán rosszúl bolyong e világi űrben? – Kérünk, |
| Add meg a mi boldogságunk’ is, hogy énekünket |
| Szelíd ősszel, a sárga és szelíd lomb alatt |
| A hűs fasorban, az üres templomból messzire hallják |
|
| S áldd meg a mi idős anyánkat is; csúnya őszön |
| Oly borús szegény – fél a haláltól! |
| Áldd meg az anyókát, ki a padokból hallgatja, |
| – (Ájtatos szegény!) – a fia szép énekét! |
| Áldd meg a hitközség népét gabonával, fordúljon a kedved. |
| Adj jó évszakokat s meglásd a harangozó is |
| Boldogan kongatja majd a messzeségbe sovárgó |
|
| S büszke lesz szegény, hogy urának hívó szava: a Tiéd
|
| A tiszta napsütésben oly messzire hallik! |
|
|