|
| Lám ott megy egy katona s mellén viszi bátorságát… |
|
| Nehéz szekerek dübörögnek éjszakai órán… |
| Álmában, éjjel így zúdúl fel a tó és elnyugszik. |
| …Az idő sűrű, bizonytalan, fekete vízben lomhán tovaúszik… |
| A hold pedig most minden fényét világoskék páncélú felhő-lovasokra szórván: |
|
| Így orgyilkosságról a sötétben senki sem tud s kihalt utcákon rohan a lator |
| S a jajszóra, bezárt ablakokon zörgetőre, visszhangzóra senki sem válaszol, |
| Csak a kocsiút dübörög, nappali kínjáról álmában beszél |
| S e gyanús éjszakában nem vigasztalódik senki a gondolaton: hogy elmúlik az éj, |
|
| S hogy megint csak újra és biztosan reggel leszen… |
|
| S mire virrad, éji félelmeit feledé: nem gondol senki ezen, |
| S hogy mi történt az éjjel, kérdeni szeretőjét egy se meri, |
| Csak nézi bámészan, hogy az ablakokat most is ólmos eső veri. |
|
|